When dreams come true – part II.

kep2Tavaly májusban íródott ennek a bejegyzésnek az elődje, amikor is úgy éreztem kezdek egyenesbe jönni és roppant pozitív voltam a jövőmet tekintve; ott volt a diplomám megszerzése, az első állásinterjúm, az új város izgalmai ésatöbbi., akkor úgy véltem hamar el fog jönni az a bizonyos második része is a posztnak és utána majd diadalittasan lógathatom a lábaimat a rózsaszín felhők között, a sikereimet ünnepelvén. Hát, amint láthatjátok az elméletem megmakacsolta magát és csak nem kopogtatott az ajtón… egészen mostanáig! Nem volt egyszerű eljutni ide és voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem mindennek nem is lesz folytatása, de a fene egye meg egy maréknyi szerencse csak kijutott nekem is újfent! Mire is gondolok pontosan? Kezdjük a legelején…

A neheze nehezének a legnehezebbje

Amikor elkezded a felsőoktatást reményekkel tele teszed mindezt, amikor még mindenki egyfolytában azt hajtogatja, milyen fényes jövő vár rád a diplomád megszerzése után: találsz jó munkát, jó férjet és élsz boldogan, biztos alapokon, amíg meg nem halsz. Jön a második év, már csonkítják az optimizmusodat, azért nem úgy van az, ahogy Te elképzelted. Majd jön az utolsó év és már elődugja fejét a hatalmas munkanélküliség mumusa, de azért még kapaszkodsz az álmaidba és bízol benne, hogy veled másképp alakulnak a dolgok és szerencséd lesz. Végül kikerülsz diplomával a kezedben, nekiveted magad az álláskeresésnek és minden megmaradt reményed elszáll.

Mint tudjuk, az internet telis-tele van szeméttel, ez alól bizony az álláshirdető portálok sem kivételek, ahol hamis, átverő, telemarketinges, jutalékos állások tömkelege lelhető fel. Persze idővel már megtanulja az ember (jobb esetben), melyikeket kerülje el ívből és melyiknek hihet, de ez olyan dolog sajnos, amit nem lehet 100%-osan kikerülni és mindig is jelen lesznek a piacon, ha tetszik ha nem. Vannak ugyan nívósabb portálok is, de a kínálat ott elég gyér (hacsak nem mérnök az ember, hiszen minden másodiknál azt keresnek) és ezért muszáj átnézni a többi oldalt is, hátha van még valami, ami megfelelő lehet számunkra.

Aztán az önéletrajzok elküldésével jön a végeláthatatlan várakozás, a legtöbb esetben hiába, még ha először vissza is jeleznek a háromnegyedük felől többet az életben nem hallasz, mintha sosem küldtél volna oda semmit. Kivétel ugyan mindig van és vannak cégek, melyek ténlyeg odafigyelnek az emberre, hogy ne maradjon lógva, de ezen a téren is van még mit fejlődni.

Már kész sikernek könyvelhető el ezek után, ha behívnak állásinterjúra, ahol aztán jönnek a “kedves” kérdések, a tipikus kedvenc “Mondjon magáról 3 negatív tulajdonságot!” gyönyörűséggel az élen, melyen úgy is mindenki fényezni próbálja magát, több-kevesebb sikerrel.

Nem akarom túlságosan szétcincálni ezt a témát, mindenki átéli és bosszankodik miatta, lényeg a lényeg, manapság állást találni az egyik legnehezebb dolog. Majnem egy évig sikerült nekem is munkanélküliként tengetni a mindennapjaimat, várva a megfelelő állásra, amivel nekikezdhetek végre a teljes felnőtt életnek. Nehéz ennyi időn át kitartóan lelkesedni és reménykedni, voltak számomra is mélypontok, el sem tudom képzelni azokat, akik évekig nem találnak semmit… De aztán végre-valahára eljött az én napom, amikor is egy borúsabb vasárnapon második körös meetingen elhangzott az a mondat, amire már nagyon-nagyon-nagyon régóta vártam: rátértünk a munkaszerződésre és felvettek!!! Attól kezdve a mosolyt le sem lehetett vakarni rólam és ez még most is tart, mert nem utolsó sorban olyat csinálhatok, amit mindig is szerettem volna: fotózni és videózni fogok! Nem hittem, hogy pont egy ilyen lehetőséggel nyitok a munka világában, de csak elkerült egy kicsit a jó öreg Murphy. :)

Hello again, Katedra!

Egy másik bejegyzésben tettem említést arról, hogy szeretném az angol nyelvtudásomat feltuningolni, neki is álltam egyedül, valamint a bagolyka segítségével. Ám még tavaly hallottam egy olyan EU-s projektről, mely majdnem ingyenes nyelvoktatást biztosít városok nyelviskoláiban, így hát lecsaptam rá és jelentkeztem én is. Meg is jelentem a Katedrában, hogy kitöltsem a szintfelmérőt, mely alapján csoportba osztanak, amibe – ha arra kerül sor – jelentkezhetek (ha elég gyors vagyok). Mivel nyelvvizsgát szeretnék letenni, így az elején induló alap képzések kevésnek bizonyultak, maradt a türelmes várakozás egy haladó képzés indulására. Hónapokig nem volt semmi fejlemény ez ügyben, a jelentkezés lebogyolítását végző honlap is hagyott némi kívánnivalóm maga után, amikor egy kisebb emberhullámtól már megadta magát.

De aztán végül csak megkaptam az e-mailt, hogy az én képzésemnek is eljött az ideje, jöhetett tehát a fénysebesség, hogy megkaparintsak magamnak egy helyet a csoportban. Mondanom sem kell, az oldal újfent összeomlott abban az időpontban, amikor jelentkezni kellett volna, de a frissítés gomb megerőszakolása kb. egy óra elteltével eredményt hozott és sikeresen jelentkeztem a nyelvtanfolyamra!

Múlt héten kezdetét is vette az összesen 90 órás fejtágítás, heti 3×3-as bontásban. Az időpontot illetően hatalmas mázlim van, hiszen 5-kor kezdődik, így nem kizáró tényező a munkavállalás és mind kiderült, PONT nem fogja érinteni a mostani munkámat, úgyhogy öröm és boldogság van, na meg végre újra egy halom nem ismert emberrel lehetek körülvéve. \o/ Továbbá azt is meg kell jegyeznem, hogy a tanárok fantasztikusak, bátran kijelenthető, hogy az eddigi legjobbak, akikkel szerencsém volt.

Tehát az angolom teljesen helyrerázódik, belépek a munka világába, jelenleg úgy gondolom teljesen elégedett lehetek ezekkel a fordulatokkal és megkezdhetem a teljes élet felfedezését… mert most tényleg valóra váltak az álmaim! ;)

You may also like

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük