Balaton Sound 2012

Július 13-án (pénteken) ellátogattam életem első fesztiváljára, a híres-neves Balaton Soundra, amely eszméletlen volt!

Előző este megkezdtük az előkészületeket egy kis baráti összeröffenéssel, majd másnap délután már kellően izgatott állapotban nekivágtunk az útnak, hogy az Úrfi és jómagam elveszítsük a Balaton Sound szüzességünket. A vonaton hatalmas tömeg fogadott bennünket, majdnem mindenki a fesztiválra igyekezett, néhányukkal sikerült is összehaverkodnunk egy Somersby-nyitás erejéig. :)

Zamárdira érkezve beültünk a vasútállomás melletti Paprika Csárdába, ahol nyugodtan megkajáltunk, bár a kiszolgálástól és az ételadagoktól nem vágtuk hanyatt magunkat, de a célnak azért megfelelő volt, hogy elraktározzunk magunkban némi kalóriát az esti tomboláshoz.

Ezután célba vettük a Soundot, bár kicsit akadályozta előrehaladásunkat a megeredt eső, de türelmesen megvártuk, míg eláll, majd pedig besétáltunk a bejáraton. Ekkor már őrületes tömeg hömpölygött mindenütt, igazi fesztivál hangulatot kölcsönözve a környéken. Miután megkaptuk a karszalagunkat jöhetett a körbenézés, mi merre található. Hatalmas területen alakították ki a színpadokat, a dóbékat és magát a fesztivál kiterjedését, alig győztem figyelni a különlegesebbnél különlegesebb stage-eket és nagyobb színpadokat.

 

Első útunk a Jagermeister bárba vezetett, ahol Hawaii hangulatot idéző nyakláncokkal gazdagodhattunk (meg persze italok segítségével szegényedhettünk). A pay pass fizetési rendszer nagyon tetszett, egyszerűvé és pokoli gyorssá tette a fizetést, le a kalappal, akik az ötletet kitalálták!

 

 Tovább sétálgatva, majd pedig némi junk food bejutattása után kíváncsiságból beálltunk meglesni, mit is tud Guetta. Egy hostess csajtól kaptunk világítós nyakbaakaszthatós botféleséget, amit aztán többször is próbáltak kivenni a kezünkből, és több külföldi is érdeklődött iránta, egyikünké oda is lett, hiába volt ingyen, mégis harcolni kellett érte. A kezdés előtt nemsokkal a négyesünk egyik tagja elkeveredett tőlünk, majd mikor felhívtuk, mondtuk neki, hogy jöjjön csak, majd csápolunk neki, hogy megismerjen minket, ám amikor nekikezdtünk, hát nem pont akkor jött meg Guetta? És természetesen mindenki feltette ujjongva a kezét, na így találjon meg az ember minket! :D Körülbelül 20 perc után meguntuk a nagyszínpadot, őszintén szólva egy Guetta számot sem ismertem, nem is igazán érdekelt minket, sokkal inkább a RiseFM Aréna az, amiért jöttünk, így aztán átsuhantunk oda, hátrahagyva a csillió tömeget.

 

Az Arénába lépve még nem volt túl nagy a tömeg, Poleposition-éknél azonban már kezdett gyűlni a nép. Sikeresen elfoglaltuk az első sort és elkezdtük a partizást, a srácok (akikkel együtt mentünk Prágába Trancefusion-re) nagyon pörgős bemelegítést nyomtak, ráadásul egyikük még le is jött nekem puszit adni, megismert a buszról :) (látnotok kellett volna az Úrfi arcát :D).

Őket követte Sterbinszky, aki elég rossz választásnak bizonyult Emery warm upjaként, konkrétan majdnem bealudtam rajta, nem nekem való volt…

De aztán jött Gareth Emery… te jó ég! Imádtam! Fantasztikus volt, amit művelt, szinte végig pörgött az egész setje és tomboltunk is rá rendesen. Valamelyik elvetemült állat az első sorban (mivel akkor már oldalt voltunk, ahol nagyobb volt a hely) egész idő alatt egy teltkarcsú guminővel hadonászott, egy élmény volt. :D Ráadásul Emery még pezsgőt is fröcskölt bele a közönségbe, úgyhogy fergeteges fellépés volt!

 

Sander van Doorn alatt kimentünk egy újabb kalóriatöltésre, valamint, hogy megnézzük a napfelkeltét, de a hideg miatt inkább úgy döntöttünk, ideje lesz indulni visszafelé, mert még vissza is kellett utaznunk Fehérvárra. Ilyenkor el sem hinné az ember mennyire jól esik a puha ágy, hatalmas örömmel vetettük bele magunkat, amikor sikeresen megérkeztünk!

Nos, ennyi lett volna ez az egy nap, örültem, hogy végre eljutottam ide is, de nagy az esély rá, hogy nem utoljára! :)

You may also like

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük