A várva-várt The Veronicas albumról

7 év – ennyit kellett várnunk, hogy az ausztrál ikerlányok, Jess és Lisa egy vadiúj stúdióalbummal rukkoljanak elő. 2012-ben ugyan megcsillant a reménysugár, hogy kiadásra kerül az új nagylemezük, mely a Life on Mars nevet viselte volna – ennek előfutára volt a Lolita (2012) című számuk -, de a kiadójuk folyamatosan visszavonta a tervezett megjelenési dátumokat, majd a huzavona végül odáig fajult, hogy a lányok megváltak a lemezkiadótól. Őszintén szólva nem igazán éreztem az övéknek ezt a dalt, így nem is bántam, hogy nem került továbbvitelre ez a vonal – bár maga az album koncepciója ígéretes volt, ezen a dalon bizony erőteljesen érződött a kiadó nyomása (gondolom nem véletlen, hogy manapság már elő sem adják).

the veronicas life on mars lom

2013-ban még felbukkant a Cross My Heart című daluk, melyet élőben adtak elő, de ennyiben ki is merült, majd el is halt egy időre az újdonságok listája. Persze amíg mi nem kaptunk semmi számdebütálást, azért nem mondhatnám, hogy lazsálással telt számukra ez az időszak, hiszen a dalszerzés és a lemezstúdió váltás folyamatosan ott volt a levegőben, csak épp nem a reflektorfényben zajlott.

Continue Reading

Egy reggel margójára

A vadiúj ágyunk összerakása közepette mit volt mit tenni, este félbe kellett hagyni a mutatványt, nehogy még jobban fúró, kalapáló szomszédként könyveljenek el drága szomszédaink, ha már olyan munkálatokat is nekünk tulajdonítanak, amelyeket nem is mi követtünk el (na meg megláttuk mi a következő lépés, és úgy gondoltuk, ez nem az a nap, amikor azoknak nekiállunk).

Már az éjszakában is ott volt a turpisság, amikor indokolatlan módon, oly sok év után megint találkozott a homlokom egy kemény támlával, nekifejelve az ágy szélének, így kábultam aludtam tovább.

Ezt követően amikor reggel félkómásan kinyitom a szemem, majd konstatálom, hogy ’ó, még jó vagyok, nincs teljesen világos, csak félig-meddig…!’ – majd realizálódik, hogy világos…? SÖTÉTBEN SZOKTAM KELNI! Telefonom sunyin lapul, holott 40 perccel előtte kellett volna ébresztenie engem, nem tudom, hogy szimplán megunta, hogy nem figyelek rá, vagy úgy döntött, ő ma csakazértsem ébreszt, mindenesetre indulhatott a szupergyors készülődés, amikor a tudatom még ébredezik, de a testem már a loboncomat kreálja.

Egy szó, mint száz, csak sikerült elindulnom – hopp, visszafordulva még egy gyors fogmosás! -, és sikeresen be is értem, mint másik napokon úgy általában szoktam. Innentől kezdve jogos a kérdés, tulajdonképpen miért is kelek én ilyen korán…?

Na és Nektek hogy indult a reggel? :D

sleepy-slug-pug

Continue Reading