Claire – Games #ezthallgasd

Van egyfajta különös vonzódásom a kevésbé ismert előadókhoz, aki keres talál alapon igazi gyöngyszemeket lehet kiásni a zenevilág hatalmas tengeréből. (Ezentúl #ezthallgasd hashtaggel látom el ezeket a felfedezéseimet. Igen, hashtaggel.) Ma Katy Perry német megfelelőjére bukkantam rá, persze csak hangilag lehet maximum párhuzamot vonni közöttük, hiszen a Claire nevet viselő együttes electronic pop hangzása jóval elüt Katy leegyszerűsített rágógumipop stílusa mellett.

Az együttes három tagjával kicsivel több, mint egy éve alakultak Münchenben, de ha nem láttam volna a németül írt FB bejegyzéseiket, sosem jönnék rá, hogy bármi közük is lenne a germán nyelvhez, a vokalista angolokat meghazudtoló kiejtéssel énekli számaikat. Egyelőre még csak debütáló EP-val rendelkeznek, de nagyon várós lesz az albumuk!

Számomra ez már most a nyár egyik legjobb “feeling good” stílusú zeneszáma, tipikusan az a nyári, könnyed, utazós, nyaralós dal (bár most pont nincs valami meleg és sehol a napsütés, de lesz ez még jobb is!). :)

Continue Reading

Egy méltó esemény megünnepléseként – Csirkemell mindenféle jóval

 Az első munkával töltött hónap gyümölcseként immár megkaptam életem legeslegelső fizetését (jöhet a tapscunami, trombitaszó, konfettieső és mindent ami ilyenkor esedékes tessék hozzáképzelni), melyet rendje és módja szerint ünnepeltünk meg, előételnek eper, sajt és pezsgő kombinációjával hurrá itt az eperszezon!, főételként pedig egy remek csirkemelles vacsora elkészítésével.

Már régóta szándékoztam kipróbálni az eper-pezsgő kombinációt, ennél jobb alkalmat keresve sem találhattam volna. Bár utóbbi szereplőt illetően voltak és vannak is fenntartásaim, de szépen kiegyenlítette az eper iránt érzett imádatom, felváltva kortyolgatva, illetve eszegetve tényleg jó, mindez sajttal kiegészülve pedig már csak amolyan hab a tortán. :) Az utána következő fogás a következő alapanyagokból és módon tevődött össze:

Continue Reading

Én (nem is olyan) kicsi paripám

paripaKörülbelül 10 éve plusz-minusz 1-2 év volt utoljára, hogy biciklivel közlekedtem, az is leginkább csak az udvaron való körbe-körbe haladást jelentette – na meg amikor mamám hatalmas kerekű bicajával kacérkodtam. Tél óta tervezgettük, hogy bizony itt az ideje annak, hogy a hosszú kihagyást megtörve újra nyeregre pattanjak/pattanjunk, hogy elérhető közelségre legyen a város majd’ minden szeglete (meg persze, hogy védjem a fákat és a hódokat :).

Nem volt egyszerű kör kiválasztani a megfelelő példányt, hogy is mondjam… női mivoltom felszínre tört és mivel nem igazán értek az alkatrészeihez, így jobbára színek szerint válogattam, a technikai részt ráhagyva az Úrfira, aki vagy bólintott, hogy megfelelő felszereltségű, vagy azt mondta nézzek másikat. Persze ha azt gondolnánk, hogy ez ilyen egyszerű, akkor nagyon naívak vagyunk (az voltam).

Continue Reading

A várva várt Exile

exileBár az új Hurts album már több, mint egy hónapja napvilágra került, most jutottam el odáig, hogy véleményt írjak róla. Ám ennek nem az idő szűkössége szabott határt na jó, lehet egy pár napnyi eltolódásban szerepet játszott :), inkább mostanra jutottam el odáig, hogy megismerjem az egyes számokat és a mögöttes tartalmukat, kialakítva a saját kis rangsoromat és gondolatgombócomat, melyet most szépen végiggörgetek előttetek.

Anno amikor megismertem őket teljesen magával ragadott az egyedi hangzásviláguk (amit már itt is kiecsetelgettem) és bár nehezen, de csak eljutottam oda, hogy rongyosra hallgattam a Happiness címet viselő első debütáló albumukat, utána pedig maradt az ujjdobolva várakozás az újabb szerzeményekre, néha rábukkanva 1-1 egyéb számukra, amikkel ugyan elvoltam kis ideig, de aztán csak elapadtak azok is. De végre elértünk 2013-hoz és csak elődugta fejét az az új promó, az új dal majd szépen az új album is!

Continue Reading

When dreams come true – part II.

kep2Tavaly májusban íródott ennek a bejegyzésnek az elődje, amikor is úgy éreztem kezdek egyenesbe jönni és roppant pozitív voltam a jövőmet tekintve; ott volt a diplomám megszerzése, az első állásinterjúm, az új város izgalmai ésatöbbi., akkor úgy véltem hamar el fog jönni az a bizonyos második része is a posztnak és utána majd diadalittasan lógathatom a lábaimat a rózsaszín felhők között, a sikereimet ünnepelvén. Hát, amint láthatjátok az elméletem megmakacsolta magát és csak nem kopogtatott az ajtón… egészen mostanáig! Nem volt egyszerű eljutni ide és voltak olyan pillanatok, amikor úgy éreztem mindennek nem is lesz folytatása, de a fene egye meg egy maréknyi szerencse csak kijutott nekem is újfent! Mire is gondolok pontosan? Kezdjük a legelején…

Continue Reading