Horrorok börtönében

Az év végéhez közeledve eljött az ideje, hogy újra csokorba szedjem az előző horroros blogbejegyzésem óta megnézett példányokat, melyeket már kijelenthetem, hogy megedzettebb szívvel sikerült végigpislogni, egyre kevesebbszer eltakarva a látottakat. Nem volt viszont egyszerű dolog levadászni azokat a filmeket, amelyek méltóak a horror megnevezésre (pontosabban csak erre az egyetlen megnevezésre), hiszen manapság annyi műfajt sikerül összemosni Hollywoodnak és horrornak kikiáltani, pluszban még ott a sokadszorra lerágott csont veszélye is… úgyhogy egy szó, mint száz nagyon résen kell lenni, hogy megtaláljuk a tűt a szénakazalban. A korábbi posztokhoz képest nem is sikerült olyan népes felhozatalt bemutatni, mint terveztem, de szokták volt mondani: a kevesebb néha több!

Tovább

Eljegyzésem története

Adott egy ismerős hely, egy elfeledett ígéret felszínre bukkanása és egy aranyosan izguló, vőlegénnyé válás előtt álló férfi, egy trükkös dobozka és a gyönyörűszép tartalma. Ezeket kaptam eljegyzésem alkalmából.

Második napunkat töltöttük Villányban, azon a helyen, ahol 2 évvel ezelőtt úgy jöttünk el onnan, hogy legközelebbi idelátogatásunkkor itt bizony leánykérés lesz. Akkor elraktároztam ezt az információt, majd amikor megtudtam hova megyünk ugyan felsejlett bennem a gyanú, de aztán el is szunnyadt, mivel nem érzékeltem semmi “gyanús” tevékenykedést, megjegyzést vagy bármi előjelet.

Tovább

Villány 2013

Amikor először jártunk Villányban 2 évvel ezelőtt, felettébb megtetszett a Crocus Gere Bor Hotel és az egész kisvárosi környék természete és sugárzott nyugalma, ezért abban a hitben jöttünk el onnan, hogy ide bizony még visszatérünk! Talán azért is ragadt meg ennyire az emlékeink között ez a pár nap, mert ez volt a legelső közös wellnessezésünk, na meg természetesen a finom borok, a felejthetetlen vacsora és a roppant ízlésesen kialakított wellness részleg mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy sikeresen és visszavonhatatlanul bevésse magát a szívünkbe.

Ősszel aztán nagy titkolózások közepette ment az Úrfi részéről a szervezkedés, mi legyen a legközelebbi célpont, ahova ellátogatunk, melyet sikerült is volna végrehajtania ha nincs az a fránya technika meg az a kis felugró ablak, amelyik pont abban a pillanatban rakoncátlankodott bele a képernyő sarkába, amikor valamit épp mutatott nekem (megjegyezném, mielőtt Őkelme megjegyzést vésne ide, tényleg így volt! :D), így akarva-akaratlanul odaugrott a szemem és innentől már nem volt meglepetés, hova látogatunk vissza. Gondolom nem okoz nagy fejtörést kitalálni, hogy Villányról volt szó. :) Innentől aztán lehullt mindenről a lepel a csomagunk részleteit illetően, a következő dolgokat magába foglalva:

Tovább

Egy csipetnyi Amerika /Sunny Diner, Budapest/

Korántsem mondható, hogy a hétvégéink mostanság a méla süppedés állapotában telnek, kisebb-nagyobb programokkal és utazásokkal egybekötve mindig adódik valami, ami megakadályozza a hetek óta tervezett lustálkodós filmezgetést, de mit lehet tenni, ha menni kell, hát menni kell. ;)

Ezúttal Pest felé vettük az irányt, elsősorban a Sound of Cream apropójából, hiszen nyári szünet után újra belecsaptak a srácok a lecsóba és olyan külföldi dj-k zenei munkásságából kaphattunk szettet, mint Andy Moor és Giuseppe Ottaviani, plusz természetesen a magyar részről is gondoskodtak a kiváló hangulatról. Hogy összeköthessük a kellemest a hasznossal, egy étterembe is terveztünk elmenni, továbbá még shopping is be lett tervezve, hogy aztán tényleg ne unatkozzunk egy percig sem – ami a megkésett felérkezésnek köszönhetően (köszönjük MÁV! – ki hitte volna :D) kiválóan sikerült tartani, de mégsem kellett nagymértékben karcsúsítani a programon.

Tovább

A The Veronicas végre megtörte a csendet – Cross My Heart

A lányoknál mostanság leginkább a síri csend dominált az elmúlt időszakban, néha meg-megszakítva rövid helyzetjelentésekkel, miszerint még mindig lázasan készítik új albumukat – amelynek napvilágra kerülését legelső saccolásra tavaly év végére, majd év elejére, aztán nyárra tologattak.

Ugyan időközben előrukkoltak egy kislemezzel, ám az számomra nem aratott akkora sikert, mint azt vártam – persze ezzel nem azt mondom, hogy nem hallgattam rongyosra, de hiányzott az a plusz hangzás és tehetségük kivirágoztatása, amit eddig megszoktam tőlük. A nagy hallgatás után ma azonban megtört a jég, bár még nem az új albumukba kaptunk bővebb betekintést, de a nagy várakozásra való tekintettel a rajongóknak feltöltöttek egy új számukról, a Cross My Heartról egy élő felvételt.

Tovább

Életem eddigi legnagyobb facepalm története

Hetek óta az új albérletünk utáni keresgélés tölti ki mindennapjaink szabad perceit, bár anno minden egyszerűen és könnyen ment, most valahogy semmi sem akar összejönni, a kínálat ennél gyatrább nem is lehetne, a jókat pillanatok alatt elkapkodják stb., stb. Nem kívánok most ebbe részletesen belemenni majd talán később, a mai napon ezzel kapcsolatban átéltek viszont nem maradhatnak leírhatatlanul, annyira képtelen az egész, hogy még most is alig hiszem el.

 Ma délután immár rutinosan igyekeztem be egy új potenciális albérlet megkaparintása céljából egy ingatlanirodába, hogy megkaphassam a lakás tulajdonosának elérhetőségeit és mielőbb meg tudjuk nézni azt. Az ingatlanos néni bizonytalan és  hibákkal teli papírtöltésén kívül minden a normális kerékvágásban történt, majd végül távoztam is a szükséges papírral egyetemben. Az utcán azonnal fel is hívtam a tulajdonost, először ugyan foglalt volt – mint kiderült az ingatlanos szólt neki, hogy telefonálni fogok – másodszorra már végre felvette és nagyjából a következő párbeszéd zajlott le közöttünk:

Tovább